Dr. Békés Annamária vagyok, az IdealMed Esztétikai Centrum vezetője és fogszabályozó orvosa.

Fogorvos lévén számomra mindig első helyen álltak, illetve állnak a pácienseim és a környezetemben élők fogainak, mosolyának folyamatos felülvizsgálata, és ez alól én sem vagyok kivétel. Az ember sokszor magával szemben még kritikusabb, analitikusabb, s bár elsőre a laikusok az én fogsoromon nem találnak különösebb kivetnivalót, engem viszont régóta zavar középvonal eltolódásom, illetve hogy nem zárnak tökéletesen a fogaim. Most eljött az ideje, hogy én is átéljem a fogszabályozás élményét! 

(Ezúton szeretném megköszönni a blog létrejöttében nyújtott segítségét szenzációs recepciósomnak, Szabó Zsuzsinak)

A következő hónapokban ezt szeretném Önökkel megosztani…

Eldöntöttem, hogy próbálok, nem fogorvosként gondolkodni, mikor beülök abba a bizonyos székbe, és megbízva kezelőorvosomban és szakmai tapasztalataiban, nem kotyogok bele folyton a kezelésekbe, illetve az idő előrehaladtával nem fogom teljesen átvenni az irányítást.  Ennek fényében indultam el, hogy megbeszéljük a kezelési tervet!

Ahogy beléptem a rendelőbe, gyakorlatilag, teljesen átszellemültem. Annak ellenére, hogy fogorvosként tudtam, milyen hosszú kezelési időtartamra számíthatok, a meglepetés erejével hatott, mikor közölték velem, hogy a teljes fogszabályozás ideje 18-20 hónap lesz. Úgy látszik, tényleg sikeresen átprogramoztam az agyam, ugyanis a bölcsességfog-eltávolítással sem számoltam és körülbelül én is olyan meghökkenve néztem orvosomra, mikor közölte velem a hírt, mint mikor én vázolom fel a helyzetet saját vendégeim számára.....

A nagy nap: 2011. július 06!


2011. július 6. szerda:

Eljött hát a nap, amire vártam!  Az összes mozzanat itt van a fejemben, mégis úgy érkeztem a ragasztásra, mint kisiskolás az első napjára. És ugyanúgy ültem abban a bizonyos székben, mint az örökmozgó kisgyerek az iskolapadban, akinek a 45 perces tanóra egy örökkévalóságnak tűnik. Csakhogy a ragasztás másfél óráig tart! Most, hogy a szájterpeszt nem a kezemben fogtam, hanem az én számban „éktelenkedett” ilyen sokáig, mindjárt nem voltunk olyan nagy barátságban. Számomra ez volt az igazi büntetés, hogy ilyen hosszú ideig egy helyben kellett ülni ugyanolyan, mozdulatlan pozícióban. És most még beszélni sem tudtam, hogy jobban teljen az idő. Pedig azt nagyon szeretek! De legalább volt időm átértékelni a saját pácienseim helyzetét, és elgondolkodtam azon, hogy tudnám még kényelmesebbé és kevésbé monotonná tenni számukra ezt a másfél órányi "izgalmat".

   


2011. július 9. szombat:


Túl vagyok az első napokon… elviselhető, de tényleg nem egy leányálom és már most várom, hogy vége legyen! Ez a húzó, feszítő érzés semmihez sem hasonlítható, a harapásról nem is beszélve. Miután megkaptam én is a harapásemelést (ezáltal gyorsabb a fogmozgatás, illetve védettek a fogaim a brekettektől) az étkezés még nehezebb. Az egyetlen pozitívum, hogy a fogaimra helyezett harapásemelők kék színben pompáznak! Jóformán újra kellett tanulnom enni. Elméletben eddig tökéletesen osztogattam a tanácsokat fogszabályzós pácienseimnek, de most érzem igazán, hogy ezek a gyakorlatban sokszor kivitelezhetetlenek. Komolyan gondolkodóba estem, hogy normális vagyok egyáltalán, ilyen tortúrába belevágni? Igaz, a mondás is azt tartja, hogy a szépségért szenvedni kell!  Na de ennyit? És különben is, hol van még a vége!? Azt hiszem, itt az ideje újragondolni a „mit lehet és hogyan enni” témakört… Harapni egyáltalán nem lehet, és a csirkecombot sem ehetem királyos filmek módjára! Szóval kénytelen leszek "úrinőként" késsel-villával étkezni, apró falatokra felkockázni mindent. Most sajnálom igazán, hogy a főtt kukorica szezon előtt belevágtam a fogszabályozásba, idén ez biztosan kimarad az életemből. 
De talán nem is ez a legelviselhetetlenebb – hiszen minden nő állandó fogyókúrában él, és így talán nekem sem lesz gond a súlyom megtartása. Bár a párom szerint – elnézve, hogy mennyit eszek (mert inkább nem eszek,  hiszen  a teljes étlap a fogszabályzómba ragad) – előbb híznom kellett volna néhány kilót, és utána feltetetni a készüléket. Szóval a legkellemetlenebb mégis az, hogy a szám állandóan ki van száradva (bár tény és való, hogy ez még mindig jobb, hiszen egyeseknek éppenséggel folyik a nyála a szerkezettől). Ez alatt a néhány nap alatt már egy egész Labellot elhasználtam. Arról nem is szólva, hogy  a szám rátapad a fogszabályzómra, így folyamatosan grimaszokat vágok, csak valahogy megszabaduljak tőle (hozzáteszem gyermekeim legnagyobb örömére, ők rendkívül vicces-mókásnak tartják!)
Mindent összevetve nem is annyira egyszerű egyenlőre ez a fogszabis élet. De valahogy csak túlélem! Muszáj!

Miután túl vagyok a fogszabályzó kezelés első néhány napján, és már teljesen megszoktam, nos akkor jöhet a fekete leves: el kell távolíttatni a jobb felső bölcsességfogamat. Röntgennel felvértezve kértem meg kezem alatt dolgozó kolléganőimet, hogy szabadítsanak meg az egyébként kint lévő fogamtól.  Hosszas mérlegelés után azonban senki nem vállalta. Mmm?! „Bárkinek, bármikor, de neked nem! Ez valóban csukló-gyakorlat, de nálad tuti komplikációk lépnek fel.” Így hát kénytelen voltam egy szájsebészeti rendelőt felkeresni, és időpontot kérni. Bevallom, kicsit rosszul esett, de belegondolva tényleg mindig akkor történik valami galiba, amikor az ember a legjobbat szeretné.

A bölcsességfog-eltávolítás zökkenőmentesen ment, rendelésem előtt a kora reggeli órákban került sor a beavatkozásra, ezt követően még kissé zsibbadt szájjal, enyhén sajgó állkapoccsal csináltam végig a napot, fájdalomcsillapító nélkül, mert ugye az én munkám alapja a kifinomult érzékelés, tehát nem nyomjuk el receptorainkat .  Néhányan rémülten állnak az effajta kisműtétek előtt, és nyilván mindenkinek más és más a fájdalomküszöbe, azért némi akarással simán végig lehet így dolgozni egy napot. Tehát ezúton üzenem a „rettegőknek”: a bölcsességfog-eltávolítás rutin beavatkozás, abszolút elviselhető és aztán a mostohán bánt bölcsességfogból még akár őssejt is előállítható.

A "kis" bűnös szoknyában:     

Lassan két hete gyarapítom a fogszabályzósok táborát, kezdem megszokni a mindennapokat a kis „szájékszerrel”. Bár most, hogy nyaralni megyek, kicsit hosszabb idővel kell számolnom, ami a pakolást illeti. Eddig ugyanis férfiakat megszégyenítő módon, nem egészen 10 perc alatt sikerült összecsomagolnom az utazáshoz szükséges holmikat (és soha nem hagytam otthon semmit!), de a meggyarapodott szájápolási listámmal most kicsit tovább kell bíbelődnöm. Én mindig az átlagosnál több időt töltöttem a fogmosással, szájápolással, de fogszabályzó készülékkel a fogaimon igencsak megnőtt ez az időintervallum. A családom kezd frászt kapni tőlem, hogy az otthoni közös étkezések után én egyből felpattanok és rohanok a fürdőszobába, ahelyett, hogy hagynám a falatokat nyugodtan leérkezni a gyomromba, én máris igyekszem visszaállítani a szám pH értékét . Az ott eltöltött időről nem is beszélve! Eddig is hosszasan kellett rám várakozni, de most?! Fogkefe, kiskefe, szájzuhany, fogselyem, újból fogmosás, szájöblítés, Tooth Mouss-os pakolás a fogakra (nekem az epres jött be leginkább – gyermeki énem úgy látszik előjött), majd összeggumizom az alsó és felső fogaimat. Családom szerint ezt nem azért kaptam, hogy megszűnjön a mélyharapásom, hanem azért, hogy VÉGRE NE BESZÉLJEK ANNYIT!!!!

Úticsomag, de tényleg csak a leges-legszükségesebbek (szájzuhany nélkül nem is tudom, hogyan fogom túlélni - párom nem engedte, hogy azt is becsomagoljam!):

Akármennyire próbáltam, nem tudtam ellenállni! Amikor ma elkezdtem főzni a kukoricát, és jó fél óra múlva már mindent belengett az az édes illat, tudtam, hogy nem leszek képes ellenállni. Valahogy - akkor még magam sem tudtam hogyan -, de megeszek 1 cső főtt kukoricát. Kiszedtem a gőzölgő, illatos csöveket, majd megsóztam (hiszen így a legjobb). A családom fogta és olyan jóízűen kezdték majszolni, hogy összefutott a nyál a számban. Na akkor most én jövök: kitettem a kukoricát egy tányérra és késsel leszedtem egy sornyi szemet a csőről. Számba vettem, de iszonyatosat csalódtam. Egész más az íze, ha nem harapjuk! Olyan volt, mintha konzerv kukoricát falatoznék. Következő sor - hátha jobb lesz. De nem lett!! Na nem! Számolva a brekett leesés kockázatával: BELEHARAPTAM! (Ezt ugyan tilos, de talán pont a tiltott dolgok esnek a legjobban!) Brekett a helyén, kukorica a számban - ennyire még talán soha nem esett jól! Megettem az egészet. 

Ezt követően fél óráig mostam a készülékemet, hiszen kukorica ott is volt, ahol nem gondoltam volna - de megérte!

A múltkori kukoricaevős kalandomat leszámítva már alig adódik nehézségem a fogszabályozó készülékemmel. Hisz minden csoda három napig tart, így a hozzászokás időszaka is lejárt, már minden nagyon gördülékenyen és relatív gyorsan megy.  Sőt, most már élvezem is a fogszabi áldásos hatását: mivel kezdetben a készülék kicsit kikezdte a szám belső részét, hozzászoktam egy kissé rendellenes szájtartáshoz, aminek hatására viszont kisimultak a szám körüli apró ráncok! És ezt mások is észrevették! Kaptam is óvatos kérdéseket afelől érdeklődve, hogy esetleg valamilyen esztétikai (plasztikai vagy bőrgyógyászati) kezelésem volt-e, de akkor most szeretném kategorikusan kijelenteni: nem volt sem ránc-, sem ajakfeltöltésem, csak élvezem a fogszabályozás napos oldalát  Nem kell mindig plasztika, elég a fogszabályozás. Így két legyet is üthetünk egy csapásra. Mire végzünk a kezeléssel, meglesz a hollywood-i mosoly és a ráncmentes arc is! Hát nem nagyszerű?! Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő pozitív meglepetés, amit ez a kis kütyü okoz nekem! (Lehet, hogy a fogszabályozás eme pozitív "mellékhatását" bőrgyógyász barátnőm előtt nem kellene majd feszegetnem, mert különben kideríti, hogy a babérjaira török! Hiszen ezen szépészeti beavatkozásokat Ő végzi a legjobban!)

Egy kis kikapcsolódás, hát mozi! 

Film: Förtelmes főnökök (akiket -megjegyzem- nem rólam mintáztak )

Ha röviden kellene összefoglalnom a filmet: a munkahelyi stressz igen nagy, a terv: nyírjuk ki a főnököt! (remélem azért a lányok nem így vélekednek rólam?!)

Akár az elmúlt egy év legemlékezetesebb és legszórakoztatóbb mozifilmje is lehetett volna számomra ez a vígjáték , ha nem árnyékolja be fogszabályozóm nem rendeltetésszerű használata.  Mondjuk, gondolhattam volna, hogy nem lesz zökkenőmentes a pattogatott kukorica nasizása, hisz popcorn evés után normális esetben is tele lesz az ember szája száraz maradékokkal, még másnap is előkerülhetnek darabkák a száj rejtett zugaiból, na de fogszabályozó készülékkel ez hatványozottan érvényesül!! Nos, nem vagyok egy mohó típus, de mivel a tiltott dolgok mindig olyan vonzóak, így alig vártam, hogy végre elkezdődjön a film és belemarkolhassak a jókora adag kukoricába. De egy-két mámorító rágcsa után aztán tudatosult bennem, hogy ha így folytatom tovább a popcorn evést, lassan úgy megtelik a fogszabályozóm a darabkákkal, hogy nem fogom tudni bezárni a számat. Mondanom sem kell, hogy a film hátralevő részén (márpedig még messze volt a vége) folytan a nyelvemmel matattam a kis zugokat, hogy megszabadítsam fogaimat és a készüléket a milliónyi részecskétől. Még szerencse, hogy a film poénjai elég gyakran elterelték a figyelmemet és sikerült megfeledkeznem a számban uralkodó káoszról. Mindaddig, míg fel nem kapcsolták a villanyokat....

2011. szeptember 08. csütörtök:

Egy szemfüles blog-olvasó rávilágított arra, hogy az egyik legfontosabb információt még nem osztottam meg Önökkel: fogaim „megrendszabályozását” a Damon Clear nevezetű készülék végzi. És ha már itt tartunk, akkor engedjenek meg nekem egy kis „szakmázást” – hétköznapi nyelvre lefordítva.

Ha élhetek hasonlattal, akkor én a fogszabályozó készüléket leginkább egy-egy autótípushoz tudnám hasonlítani. Vegyünk egy trabantot és egy minőségi limuzint. Mindkettővel el lehet jutni A-ból B-be, de más minőségben és időintarvallumban. A fogszabályozó készülékeknél sincs ez másképp, hisz egy hagyományos “SZTK-s” fogszabival is el tudjuk érni a kívánt fogsort, de az út a célig hosszú és rögös: az alkalmazott technika kényelmetlen és macerás mind a páciens, mind a kezelőorvos számára, a több éves hordási időtartamról nem is beszélve. Na már most egy Damon Clear-rel ez az idő minimálisra csökken (akár fél év alatt látványos eredmények érhetők el), a csúcstechnológia és kényelem pedig nagyban megszépíti az „utazás” élményét. Arról nem is beszélve, hogy az esztétikus készülékek rendkívül diszkrétek és finomak (már ami a kivitelezést illeti)! 
Amennyiben igazi luxusra vágyik, ajánlom figyelmébe az Inspire Ice készüléket, melyet leginkább egy gyönyörű kabrióhoz tudnék hasonlítani – hogy az autóknál maradjak -, biztos lehet benne, mindenki Önt fogja irigyelni érte.
Ha pedig egyáltalán nem szeretné mások orrára kötni, hogy került A pontból B-be, akkor egyértelműen a a fogak belső felszínére ragasztott STb készülék az ideális választás!
Ezek után mindenki eldöntheti, „mivel” szeretne „utazni” fogai rendbetétele alatt :)

2011. szeptember 16. Péntek:


Fekete betűs nap a tegnapi nap most számomra. Megtörtént az első ívcsere, megkaptam az új, 0.018-as drótomat, de a ma reggeli poklot, amit átéltem, nem kívánom senkinek: arra ébredtem, hogy iszonyatosan lüktet a fejem, tudják, mint mikor elhaladunk egy hatalmas mélynyomó mellett, grrrr… az állkapcsom, mintha 5kg-os súlyként húzná lefelé az egész arcomat, a feszítő érzést pedig a számban leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha minden egyes fogam közé egy-egy fél centis vas lapot akarnának közéerőszakolni. Tudom, utólag minden meg fog szépülni, de most aztán tényleg verem a fejem a falba, hogy miért is kellett ez nekem. És hát tisztában vagyok vele, hogy ez még csak a kezdet, mert a második, harmadik ívcsere – pácienseim elmondása alapján – a csúcsok csúcsa, tehát a java még csak ezután jön. Minden elismerésem a fogszabályozáson átesett vendégeimé!

(Remélem, a mai bejegyzésem után nem fog hirtelen megcsappanni a leendő fogszabis vendégeim száma, de hát: ami szívemen, az a számon!)

2011. szeptember 28. szerda:

„Visszanyal a fagyi!” – tartja a vicces 21. századi mondás. 
Míg nem volt fogszabályozóm, nagyon jókat szórakoztam fogszabis vendégeim szüleinek történetein, melyekben azt taglalták, milyen lehetetlen helyeken képesek ottfelejteni csemetéjük a gumigyűrűt.  Akkor még nem képzeltem bele magam ebbe a helyzetbe, de egyértelmű volt számomra, hogy én biztos sokkal körültekintőbb és figyelmesebb lennék, hisz soha nem feledkeznék meg arról, hogy amit kiveszek a számból, azt csak úgy otthagyjam valahol Na, és ekkor talál arcon az a bizonyos fagyi Ugyanis fogszabályzósként az édes kis gyűrűket előszeretettel rakom le a fürdőszobában a mosdókagyló szélére, vagy a konyhában az ebédlőasztalra … és természetesen simán elfeledkezek róla.
A minap anyósomnál ebédeltünk és az isteni húslevese után én elégedetten távoztam az asztaltól, hogy a friss levegőn még egy kicsit élvezzem a jóllakottság érzését. Marika néni persze egyből nekilátott a tányérok leszedésének, nem habozott akkor sem, mikor a tányérom mellett a szalvétán megpillantotta a gumigyűrűmet, a szalvétával együtt belehajította a szemetesbe, hisz honnan is tudta volna, hogy az a levestésztának látszó tárgy az én fogszabályozós kütyüim egyike
Úgy látszik, a gumigyűrű elhagyása a fogszabályzó viselésének kiküszöbölhetetlen velejárója. Ezért van azóta tele a táskám "tartalék" gumikkal (temészetesen ezen kifejezésemből is volt már néhány félreértelmezett kuncogás!) 

Kedden vizsgázom, de a munka, cégvezetés és gyereknevelés mellett nem sok időm maradt a tanulásra. Különösen hálás voltam páromnak, amikor előállt azzal az ötlettel, hogy elviszi a fiúkat horgászni. Bár hideg szombatra ébredtünk, de a napsütés mégis oly vonzóvá tette a szabadtéri programhoz a gyerekek kedvét. Talán ez a szezon utolsó horgászós napja! Már reggeli közben is izgatottan ecsetelték, ki mivel és hogyan fog pecázni. Sajnos a fogszabályzó kezelésem egyik rossz mellékhatása, hogy a harapásemeléshez használt gumikat az étkező asztalnál veszem ki, és teszem a tányér mellé.  „Memmő (így hívnak a srácaim), mutasd csak azokat a gumikat! (eddig figyelmet sem fordítottak rá) Ezek tök jók bojlis horgászathoz!” És már el is tették a gyűrűimet. Szóval így kerültek a számból kivett gumigyűrűk a horgászbot végére. Mindezt csak növelte az a tény, hogy a hosszú sikertelenség után a használt gumikkal egy 1,5 és egy 2 kg-os ponttyal tértek haza! Innentől kezdve pedig gyűjtögetnem kell a már használaton kívüli karikákat. Jó, hogy környezettudatosságra nevelem őket, de nem túlzás ez egy kicsit?! Megmondom őszintén, a gumikarikák ilyenfajta újrahasznosítása álmomban sem jutott volna eszembe!

Sikeresen levizsgáztam!! Egy gonddal kevesebb!!

(Az Európai Üzleti Iskola által szervezett képzés lehetőséget adott számomra a cégvezetésben való elmélyülésre)

Akik már ismernek, tudják jól, hogy nem csak magammal szemben vagyok igényes, hanem a környezetemben élőkkel is. Így hathatós érvekkel tudom meggyőzni mindazokat, akiknek szüksége van fogszabályozásra. Nem volt ez másképp két recepciósom, Ancsa (Debrecen) és Nati (Gyomaendrőd) esetében sem. Nati hamar belátta, hogy nem érdemes tovább várni a fogszabi felrakásával, neki 2010. szeptembere óta van szintén Damon Clear készüléke. De szerencsére Ancsával sem volt nehéz dolgom és már ő is immáron fél éve gazdagítja a fogszabisok táborát. 

Itt persze a sorozatnak még nincs vége: folyamatban van a párom fogszabályozási terve is, de két fiam sem marad ki a szórásból, ők Trénert kaptak (hiszen még van tej foguk is). 

És ezek után is árgus szemekkel fogom keresgélni a következő „áldozatomat” családom és ismerőseim körében, ezúton pedig üzenem a környezetemben élőknek, hogy akár önként és dalolva is jelentkezhetnek, hisz ez esetben velük garantáltan kesztyűs kézzel fogok bánni! 

Háromnapos STb (belső fogszabályozó) továbbképzésen vettem részt Budapesten, melyet maga a készülék szülőatyja, Scuzzo professzor tartott. Nagyon vártam ezt a pár napot, ugyanis ritkán fordul elő, hogy maga az alkotó avatja be az érdeklődőket az általa létrehozott termék és technika rejtelmeibe. 

Izgatottságom pedig egyre csak fokozódott, amikor már az első napon a fogszabályozó szakorvosok figyelmének középpontjába kerültem, ugyanis nem győztek a csodámra járni, hisz ritka jelenség –ezt már én is belátom-, hogy pont egy fogorvos visel fogszabályozót. Egész nap véget nem érő kérdésekkel bombáztak, persze megkaptam azt is, hogy miért nem STb készüléket rakattam fel, de leginkább az ejtett ámulatba, ahogy a 20 résztvevő fogszabályozó szakorvos egymás után tárogatta a számat, hogy alaposan szemügyre vehessék, hogy is áll egy szakmabelin szakterületük tárgya. Mindenesetre most már maximálisan együtt érzek azokkal az egyetemi kísérleti alanyokkal, akiknek a száján egy-egy gyakorlat során egy egész fogorvostan-hallgató csoport megy át. Vagy talán Önök is emlékeznek a Denis, a komisz című film egyik jelenetére, amikor a szőke kisfiút szétcsipkedik, agyonsimogatják a szomszéd nénik, bácsik hada, majd a gyerek ziláltan, kissé megtépázva szabadul karmaik közül… hasonlóan éreztem én is magam ebben a szituációban 

Csütörtökön ismét kontrollon voltam, és 0.014x0.025 Damon CuNiTi ívet kaptam mindkét fogívemre. Ez azt jelenti, hogy az eddigi kör átmetszetű, viszonylag vékony ívet egy vastag, szögletes, sokkal merevebb ív váltotta fel. És a gumizás is újfajta, mely ismét megbonyolította az életemet, hiszen már elértem odáig, hogy tükör nélkül is roppant gyorsan tudtam behelyezni őket.  Szóval az íveknek és a gumizásnak köszönhetően 3 napig ismét nem tudtam szilárd ételt enni.  A fogaim vándorolnak, és mostanra elért oda a helyzet, hogy úgy érzem, az alsó és felső fogsorom csupán egyetlen ponton érintkezik, sehogyan sem kényelmes a szájzárás. A metsző fogaim egymásra „másztak”, alul pedig olyan helyen „Madonnásodtam” (rés keletkezett 2 fogam között), ahol semmi szükség rá! Azzal vígasztalom magam, hogy a rendrakás is mindig egy eszméletlen felfordulással kezdődik!

Minden évben az őszi hónapok a prevenció ideje: ilyenkor óvodásokat és kisiskolásokat szűrök, napi 50 gyerkőc fogát, ínyét, szájüregét ellenőrzöm. Sokan kérdezik ilyenkor, hogy nem fáraszt-e le a sok picur, de ők engem abszolút feltöltenek és maximálisan szórakoztatnak a meghökkentő kérdéseikkel és a világmegváltó észrevételeikkel 

Természetesen ők is ámulnak-bámulnak, mikor felfedezik a számban a fogszabályozót és mikor nekem szegezik a kérdést, hogy miért vannak kerítés mögé bújtatva a fogaim, vagy hogy én miért hordom a nyakláncomat a számban, nem bírom nevetés nélkül, de ugyanakkor engem is ámulatba ejtenek gyermeki, mégis oly fantáziadús kis agyszüleményeik. Talán ha befejezem a fogszabis élménybeszámolóimat (ami még azért messze van), lehet, új blogbejegyzésbe kezdek gyerek-aranyköpések témában  Mert biztos vagyok benne, hogy újra és újra megörvendeztetnek majd gondolataikkal!!!

FONTOS BEJELENTENIVALÓ! Natinak, a gyomai recepciósomnak tegnap levettem a fogszabályozóját, gyönyörűek lettek a fogai és most már megnyugodhat, ugyanis immár mosolya is hozzájárul a tökéletes megjelenéshez a nyáron tartandó esküvőjén! Izgatottan várjuk a Nagy Napot és a vakuvillanást visszaverő, katonás fogsort visszaadó fotókat ….. bocs Nati, szakmai ártalom, kicsit elvesztem a részletekben!

Tegnap ismét ívcserém volt, ez már szinte rutinművelet az esetemben, nem is foglalkoztatott annyira a dolog. Viszont annál inkább aggasztottak a fogszabályozó viselése következtében enyhén elszíneződő fogaim, így örömmel fogadtam, mikor kezelőorvosom a homokfúvásos technikát (én is ezt preferálom!!) ajánlotta fel a probléma orvoslására. Érdekes érzés volt, ahogy az apró homokdarabkák csiklandozták a szájpadlásomat, az ínyemet, mikor pedig becsípte a nyelvemet az exhaustor (erős elszívó) feje, igencsak kikerekedett a szemem. Mindenki megnyugtatására: nem történt semmi rendellenes a nyelvemmel, és újfent csillogó-villogó fogaim és persze a metálfényű fogszabim látványa maximális elégedettséggel töltött el … Csíííz, jöhetnek is az új fotók a családi albumba 

Kedves Blogolvasó!

Én vagyok az a személy, aki már többször említésre került a korábbi bejegyzésekben, de csak most kaptam felkérést Páromtól arra, hogy a fogszabályozással kapcsolatban megszólaljak.

Szeretném megnyugtatni – a „kerítés” bármelyik oldalán áll is –, a fogszabályozó semmiben (hangsúlyozom SEMMIBEN) nem gátol, semmiféle hátrányos változást nem fog okozni kapcsolatukban, legfeljebb egy kicsit több megértésre, türelemre lesz szükség. Sőt, egy kis humorral fűszerezett odafigyeléssel párkapcsolatukba új szín kerül, így akár kapcsolaterősítő eszköznek is tekinthető!

Engedjék meg, hogy néhány használati utasítással szolgáljak ehhez:

1. Készüljön fel arra, hogy az ívcserék után Párja a folyamatosan feszítő érzés miatt ingerlékenyebb lesz. Kedveskedjen ilyenkor egy könnyen fogyasztható, kedvenc ételével. Nálunk egy tál tejbegríz csodákra volt képes…

2. Soha ne lepődjön meg, ha Párja a legváratlanabb pillanatokban – akár társaságban is – felkiált, hogy lecsúszott a gumi! 

3. Nem az étellel vagy főzési tudományával van probléma, ha étkezés közben Kedvese fura grimaszokat vág Önre.

4. Mindig örömmel vegyen részt a különböző elképzelhetetlen helyekre tett gumik keresésében! Így akár rég elveszettnek hitt tárgyakra is rálelhetnek otthon! 

5. Ne gyanakodjon bulimiára, ha az étkezés befejeztével Párja azonnal a fürdőszobába rohan és ott a korábbiakhoz képest jelentősen több időt tölt.

6. Végezetül, ha a fentiek egyike sem jött be, és mégis zavarja Önt a fogszabályzó, bízzon abban, hogy ami egyszer felkerült, azt le is veszik valamikor!

Higgye el, Kedvese csak azért vállalta a nem kevés kellemetlenséggel járó fogszabályozást, mert Önnek akar tetszeni!

Ui: Bevallom, már én is elgondolkoztam azon, hogy miután életem Párjáról leveszik a fogszabályozót, én magam is belevágok. Csak hogy megőrizzük ezt a kis pluszt az életünkben… 

Immár 1,5-2 hete éljük mindennapjainkat a szibériai hidegben, így az én fázós természetemet még inkább tetőzi, hogy a fogszabályozó fogaimat is fagyhalál közeli állapotban tartja. Közismert a fém hőérzékenysége, de azért az engem is kellemetlenül érintett, hogy a mínuszok ennyire hatványozottan hatnak a fogaimra. Persze mindenre van megoldás, gondoltam, egy kis szaunázással végre kényeztetem testem, lelkem és „rágókészletemet”, így boldogan vetettem bele magam egy maratoni szaunázásba. Csakhogy fogaim ezúttal is érzékenyen és hasító érzés kíséretében reagáltak a megváltozott hőre, így szomorúan konstatáltam, az idei tél nem az én évszakom: a hideget nehezen viselem, de az ilyenkor oly jóleső forró érzéseket (szauna, tea, forralt bor…) is mellőznöm kell!

Jaaj, mikor lesz már tavasz!!!!!   

  

Múlt héten csütörtökön megkaptam eddigi fogszabis pályafutásom legelviselhetetlenebb és legtöbb fejfájást okozó ívét, a 0.017x.0.25 anti-spee-t (ezzel még jobban tudjuk emelni a megsüllyedt harapást). Szörnyű hétvégém volt… Párom megszokta már, hogy ívcsere után a „nemszeretem” napok jönnek, de az még őt is meglepte, hogy nem nagyon szóltam hozzá, ugyanis a fizikai kellemetlenségeken túl, most „beszélőkém” is érintett volt a dologban: egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a betűk, különösen az „r” és az „s”, valahogy szétesnek a képzésnél, a szavak elcsúsznak és komoly koncentrációt igényel, hogy helyesen, érhetően közöljem gondolataimat. 

Tiszta szerencse, hogy nem ezen a hétvégén tartották azt a konferenciát, ahol előadást kellett tartanom, különben most bombáznának a jobbnál-jobb logopédus szakemberek névjegyeivel       

Most nézem legutóbbi blogbejegyzésem dátumát, talán úgy tűnhet, kissé "eltűntem" mostanság, de nem erről van szó, csupán az elmúlt hónapot egy viszonylag nyugisabb időszaknak könyvelhetem el. Most volt egy kis időm gondolkodni az elmúlt hónapok történésein és hirtelen eszembe jutott néhány aranyköpés fogszabályozót viselő páciensemtől, melyet úgy gondoltam, megosztok Önökkel.

Drága férjem egyik munkatársa, aki szintén a fogszabisok lelkes táborához tartozik - s akinek szájápolási neszesszerét sok nő megirigyelné  -, a következőkkel "nyugtatta" a páromat, mikor a fogszabályozó viselésének napos és kevésbé felemelő oldaláról beszélgettek: "Majd megtudod, mikor többet költesz fogkefére, mint cigire!" Megjegyezném, a párom leszokóban van, tehát remélem, ez a mondat elveszti aktualitását, mikorra felrakom neki a készüléket.

Szintén az előbb említett fiatalember fakadt ki, mikor az ívcserét követően két napig alig tudott szilárd táplálékot magához venni, hisz fájdalmas volt minden egyes falat: "Most biztos azért fáj, mert két számmal nagyobb drótot tettél be."

Jellemző, hogy a brekettet (a fog külső és belső felszínére ragasztott speciális zár, mely készülhet fémből vagy porcelánból, ebbe kerül az ív) a legmókásabb szavakkal illetik, becézik, ilyen például a kisvirág, breki, tappancs, mikrochip 

Nagyon úgy tűnik, hogy az egy (fogszabályozót viselő) főre jutó fogkefék száma havi lebontásban is igen magas, ezt misem bizonyítja jobban, mint a következő konstatálás: "A drótkerítés márpedig megeszi a fogkefét."

De valamennyi elszólás közül a legzseniálisabb az volt, amikor egy gyomai vendégem a frissen szerzett élményeiről mesélt, és egy gyönyörű hasonlattal élt, mikor azt ecsetelte, hogy az ételmaradék milyen masszívan képes "ragaszkodni" a készülékhez. Szerinte "egy rúdtáncosnő is megirigyelné, ahogy rátekeredik a húscafat az ívre" 

Élmény fogszabályozó szakorvosnak lenni!!  

Most elég hosszú időre volt szükségem ahhoz, hogy a fogszabályzóm állítását követően ne a pillanatnyi érzések hevében írjam le élményeimet. DE: végre elkezdtük azt a fajta fogmozgatást, ami miatt végül is belekezdtem az egész tortúrába! Talán a hirtelen jött meleg, talán a sok tennivaló az átköltözés körül vagy a más állapot okozta, de sokkal türelmetlenebb és ingerlékenyebb voltam az állítást követő néhány napban. A gumijaimat le kellett cserélni „rénszarvasra”, ami olyan erős, hogy egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha a Télapó szánja elhúzásához is ilyet használna! Az eredmény azonban nem maradt el, már fél millimétert arrébb vándorolt a nagymetszőm!!!! Péter (a kezelőorvosom) alaposan megvizsgált és közölte, hogy a felső fogsorom balra, az alsó fogsorom pedig jobbra van eltolódva 1-1 mm-t.  Nekem egyébként (szakmabeliként!!) szent meggyőződésem volt, hogy a felső középvonalam van eltolódva 2 mm-rel balra, amit természetesen szóvá is tettem. Majd Péter tovább vizsgált és közölte: az orrom ferde!!! Mmm… Fogszabályzó után plasztikai sebészet következik?! Mert hát tökéletesség bármi áron…..