Szájápolás az első évben

Kis ember – nagy csoda! És még több gondoskodást és odafigyelés igényel! Már az első mellre tétellel megkezdődik a gondozás, hiszen a szopás – későbbiekben a rágás – alkalmával végzett izommunka az állcsontok, a szájpadlás, a rágóizmok és a fogak harmonikus fejlődésének hatásos ingere. A vele született szopási ösztön különböző erősségű lehet a kisbabáknál. Egyiküket kielégíti, ha naponta többször megszoptatják, a másik „hosszasan” cumizik a mellen, és van, aki ezek után még a hüvelykujját is bedugja a szájába. Cumira viszont egyik babának sincs szüksége. Azt mi adjuk nekik, pótszerként. A baba a saját ujját akkor szopja, amikor szüksége van rá, a cumizás viszont a szülőktől függ: a felnőtt adja oda, és veszi el. A cumi tulajdonképpen olyan, mint egy kikapcsoló gomb a gyereken (hogy ne sírjon! De gondoljuk végig, hogy miért is sír!). Idővel kitágul a világ, fantasztikus értelmi és mozgásfejlődésen mennek keresztül: tárgyakat vesznek a kezükbe, összeütögetik, egymásra rakosgatják, kúszni-mászni kezdenek, bútorokba kapaszkodva lépegetnek. A cumizó gyermek mindezeket cumival a szájában végzi, semmi sem ösztönzi arra, hogy felhagyjon ezzel a szokásával. Az ujját szopó baba viszont kénytelen a tevékeny idő nagy részét ujjszopás nélkül tölteni, hiszen minden izgalmas „akcióhoz” szüksége van a kezére. Az ujjszopás végül a fáradt, nyűgös vagy beteg időszakra korlátozódik, majd lassan elmarad! Ha az ujjszopás eluralkodik a mindennapokon, akkor természetesen más a helyzet. De ez a tünet már lelki problémára utal, ami egészen más történet. Ez viszont nyitott harapáshoz vezethet.
Ha mégis a cumizás mellett döntünk, fontos, hogy megfelelően tisztítsuk és sterilizáljuk őket, és mivel rendszerint a földre esnek, több példányt is célszerű tartani. Ma már kaphatóak úgynevezett fogszabályozós cumik, melyek jó irányba befolyásolják a fogak fejlődését.
A jól szopó csecsemőt ne teáztassuk, nem szorul „cukros” folyadékpótlásra. Főleg ne hagyjuk a gyermeket „önkiszolgáló” módon cumisüveget használni, hiszen ez a metszőfogak feketedéséhez (romlásához) vezet, míg végül csak csonkok maradnak a fehér kis tejfogakból. Vegyes táplálás esetén a pótlást kiskanállal adjuk, ha tápszeres kiegészítésre szorulunk, tanítsuk meg a babát pohárból inni. Már a 2 hetes csecsemő is remekül tud így inni, a legalkalmasabb erre a célra az úgy nevezett kis méretű presszós üvegpohár.
Kb. 6 hónapos korban bújnak elő a baba első tejfogai, és kb. 2 és fél éves korára lesz 20 tejfoga. A fogak megjelenési időpontja széles határok között változik, de ennek nincs nagyobb klinikai jelentősége. A fogak áttörésekor kisebb panaszok: nyűgösség, étvágytalanság, hőemelkedés, lazább széklet előfordulhatnak. Adjunk a pici kezébe rágókát, lehetőleg hűthetőt, ez csökkenti a panaszokat és hagyjuk minél többet rágni. Ahogy a fogak előbújnak, szükség van tisztításra. Ujjunkra tekert puha ruhával tisztítsuk a kibújt fogakat addig, míg nem tudjuk fogkefével tisztítani. Ha már az első pillanattól tisztítjuk a kicsi fogait, akkor számára ez a világ legtermészetesebb dolga lesz! A legjobb időpont erre az esti fürdetés. Kétéves kortól tehetünk kis mennyiségű, csökkentett fluortartalmú fogkrémet a puha sörtéjű, kis fejű, jól markolható fogkefére. A gyümölcsös íz segít megkedveltetni a rendszeres fogmosást. Az alacsony fluortartalmú készítmények használatával csökkenthetjük az esetleges fogkrém lenyelésből adódó, foltos fogzománc kialakulásának kockázatát. Óvodás korig a szülő felelőssége az aprócska fogak tisztítása, de később is jobb jelen lenni a „procedúránál”, az önállóság jegyébe elvégzett fogmosásra „rápontosítani”.